***Gideon***

Hajnali 2:07-kor alszik el.

Tudom, mert a kamerakép egy teljes harminc másodpercig változatlan marad – nincs vállmozdítás, nem szorul rá az ujja a tőlem kapott telefonra, nincs nyugtalan rándulás, mintha arra készülne, hogy valami balul üt ki.

A légzése kiegyenlítődik.

Végre.

Hátradőlök a székemben, a szemem ég attól, hogy túl sokáig bámultam a monitorokat, az iroda hideg kék fényben