***Gideon***

Tovább bámulom a telefonomat, mint kellene.

Hazel üzenete olvasatlanul várakozik a képernyő tetején – nem azért, mert nem láttam, hanem mert tudom: ha válaszolok, visszaláncolom magam az irodához. Hozzá. A normalitáshoz.

És a mai napban semmi sem normális.

Lezárom a telefont, és a zakóm zsebébe csúsztatom, pont amikor a kikötői hatóság tanácsadója megköszörüli a torkát.

Izzad.

Nem a m