***Hazel***

Már az első kérdés is rossz.

Nem agresszív. Nem ellenséges. Még csak nem is durva.

Egyszerűen... rossz, olyan módon, amitől görcsbe rándul a gyomrom.

– Szia! – mondja vidáman a nő, úgy lépve az asztalomhoz, mintha oda tartozna. Harmincas évei közepén jár, szabott blézer, a hóna alatt egy jegyzetfüzet. A szemei nem rebbennek a cégtáblára vagy az eligazító táblákra. Egyenesen rám néznek.