***Gideon***

Nem azért hívom be Hazelt az irodámba, mert dühös vagyok.

Már ebből is le kellene vonnom bizonyos következtetéseket.

Az ablaknál állok, amikor kopog, az egyik kezem még mindig az üvegen nyugszik, mintha azt várnám, hogy a város válaszol nekem. Az előcsarnok ismét normálisnak tűnik. Túlságosan is normálisnak. Mintha mi sem történt volna.

– Szabad! – mondom.

Belép, és anélkül zárja be m