***Hazel***

Max hátradől az ülésén, és mindkét kezével megdörzsöli az arcát. – Ezt talán el kellene mondanom – motyogja. – Tudod, nyugodtan mondhatsz neki nemet.

Rápillantok. Nem néz rám, csak bámul ki a szélvédőn, mintha gondosan megválogatná a szavait.

– Jót akar – teszi hozzá. – De hajlamos úthengerként viselkedni, amikor aggódik.

Habozom.

Aztán lassan kifújom a levegőt.

– Tudom – mondom. – De.