***Hazel***

Egy kéz rázza a vállamat.

Erősen.

– Hazel. Hazel. Ébredj.

Belemorgok a párnába, félig belegabalyodva a takaróba. Az agyam mintha még mindig a víz alatt lenne, valahol az alvás és a pokol tudja, mi történt ma este korábban.

– Jocelyn – motyogja Gideon valahol mögöttem, a hangja rekedt az álomtól és az ingerültségtől. – Ha ez nem életbe vágó…

– De az! – sziszegi Jocelyn. – Keljetek fel!