***Gideon***

Az ajtó halkan kattan. Majdnem elég halk ahhoz, hogy észre se vegyem, de én semmit sem hagyok figyelmen kívül, ha róla van szó.

A tekintetem már azelőtt felemelkedik, hogy egyáltalán rájönnék: megmozdultam. A testem már az öltöző felé fordult, mintha valami bennem pontosan tudta volna, hogy épp ki fog lépni.

Amikor végre kilép, nem mozdulok. Nem szólalok meg. Még csak nem is lélegzem.