***Gideon***

Az ajtó alig csukódott be mögöttünk, amikor a telefonom elkezdett vibrálni.

Egyszer.

Kétszer.

Majd folyamatosan.

Trent.

Hát persze.

Hazelre pillantok, aki az ágy mellett áll, még mindig kipirulva, még mindig abba a törölközőbe burkolózva, és még mindig úgy néz rám, mintha én lennék az egyetlen dolog a szobában, amire érdemes odafigyelni.

– Mi az?

Semmi üdvözlés.

Semmi türelem.

Trent s