***Hazel***

Lassan ébredek.

Nem békésen. Nem kipihenten. Csak… tudatosan.

Az a fajta ébredés, amikor a tested tér magához először, aztán az elméd követi, mintha súlyokat vonszolna maga után.

Egy másodpercig nem mozdulok.

Csak fekszem ott, bámulom a mennyezetet, és próbálok visszaemlékezni, hol is vagyok.

Aztán belém hasít.

Minden.

A rendőrség.

Sinclair.

A felvétel.

Gideon.

A férjem.

A gyomrom egy