– Eltévedt az erdőben, Micka nagyúr? – a jól ismert hangot hallva a tűzúr ajkának sarka gonosz mosolyra húzódott.

Vörös szemeivel végigpásztázva a látványt, a tűzúr semmit sem látott, csak az összefonódó ágakat és fákat; a sötét erdő egyáltalán nem hasonlított a birodalmára, hiányolta a tűz és a füst szagát, mert a por és a moha illatától hányingere volt, nem mintha tehetett volna ellene bármit is