Földet érve kastélybéli szobájának teraszán, Enzo visszaváltozott emberi alakjába, majd belépett, és egyenesen a fürdő felé vette az irányt. Nemcsak piszkosnak és izzadtnak, hanem fáradtnak is érezte magát; úgy tűnt, mintha az élet egy percnyi esélyt sem adna neki a szusszanásra, és egymás után zúdítaná rá a támadásokat.

A dolog jó oldala az volt, hogy a fürdője már készen várta: elég meleg volt,