– Ne! – lépett elő az árnyékokból Enzo, pont mielőtt szép hölgye keze megérintette volna annak a férfinak a mocskosabb kezét, akire ő apjaként tekintett. Érzéketlenül meztelen mellkasához rántotta, majd karját köré fonta, mindenféle finomkodás és a lány remegő állapotára való tekintet nélkül; valójában annyira dühös volt rá, hogy addig akarta szorítani, amíg össze nem töri minden csontját, az utol