Cordelia sokáig meredt Declan távolodó hátára. Amikor a fiú végleg eltűnt a szem elől, tekintetét a lábánál heverő, szétszóródott fotókra és papírokra irányította.

A jelenet káosza a saját életét tükrözte – egy elhagyatott, poshadt pocsolya, amelyet mindenki megvetett és elfelejtett.

Egy pillanatnyi csend után leguggolt, hogy összeszedje az úgynevezett bizonyítékokat, és maga elé motyogta: "Talán.