Beatrix büszkén lépett ki a konyhából, arcára ravasz vigyor tapadt, miközben kiszólt: – Kész a tészta, Cordelia. Gyere és egyél.

Persze nem mérgezhette meg az ételt, de beleszórni egy obszcén mennyiségű sót? Az gyerekjáték volt. Az ajkai önelégülten görbültek mosolyra – hadd legyen Cordelia olyan arcátlan, hogy megkéri őt a főzésre, a valódi kérdés az volt, lesz-e elég mersze megenni is.

Gondolatb