Giles lassan beszélt, minden egyes szavának súlya volt. „Az apád...” Nehéz sóhaj kíséretében csak ennyit tudott kinyögni elcsukló hangon: „Sajnálom.”

Tehetetlenül nézte, ahogy Wesley egyik italt a másik után dönti le, majd Giles hirtelen kikapta a kezéből a poharat, és könyörgött: „Fejezd be az ivást!”

Wesley ráförmedt: „Mi közöd hozzá? Ki a fene vagy te, hogy megmondd nekem, mit csináljak?”

„De m