– Szóra sem érdemes. Csak pihenj, nagypapa! – mondta Desmond.

– Ne menj még! – Wallace megragadta Desmond kezét. Ahogy a nyugodt arcot nézte, a fejét csóválta. – Ahogy csukott szemmel fekszem itt… Rengeteg időt ad az embernek a gondolkodásra.

– Nem tudom, felébredek-e, amikor legközelebb lehunyom a szemem. Nem sok kívánságom maradt… téged kivéve…

Wallace hangja elcsuklott, de folytatta. – Te és Ca