HAZEL

Ahogy ott ültem, a bűntudat súlya nehezedett a vállamra. Nem tudtam nem magamat hibáztatni a történtekért. Declan óvatos volt, próbálta tartani a távolságot, de én ragaszkodtam hozzá, úgy kapaszkodtam belé, mint egy mentőövbe. Élénken élt bennem annak a reggelnek az emléke, amikor kérlelt, hogy ne kísérjem ki a reptérre, de a kétségbeesésem, hogy elbúcsúzzam tőle, felülírta az óvatosságát.

M