Valerie szemszöge

Amikor hazaértünk, Gideon egyfolytában mosolygott. Mintha a legnagyobb ajándékot kapta volna, amit valaha is kaphat. Extrán ragaszkodó és bújós volt. Egyfolytában a kézfejemet csókolgatta, a derekamat és a hátamat érintette, mintha ezek lennének a kedvenc időtöltései.

– Mi az? – kérdezte mosolyogva, miközben előttem állva húst szeletelt.

Ő ajánlotta fel, hogy ma megfőzi az ebédet