Elodie szemszöge

A hálószobám ajtajának nehéz kattanása, ahogy Kiernan mögött becsukódott, visszhangzott a csendes szobában. Lefagyva ültem a matracom szélén, térdemet szorosan a mellkasomhoz húzva. Kegyetlen fenyegetése úgy játszódott le újra és újra a fejemben, mint egy karcos lemez, ugyanazokat a rémisztő szavakat pörgetve.

*Mondd meg az aranyásó anyádnak, hogy számolja a napjait ebben a házban