Elodie szemszöge

A nap hátralévő része úgy mosódott el, mint egy álom, amiből nem tudok felébredni.

Anya otthon folyton körülöttem ugrált, kamillateát főzött, ami aztán kihűlt az éjjeliszekrényemen, és addig rázta fel a párnákat, amíg úgy nem éreztem magam, mint egy baba a vitrinben.

Úgy tettem, mintha szundítanék, lehunytam a szemem, hogy békén hagyjon, de az agyam nem akart leállni. Körbe-körbe