Elodie szemszöge

Semmihez sem hasonlított, amit korábban éreztem – nem olyan volt, mint a suta csókok, amiket elképzeltem, sem a fantáziák, amikkel Nyara ugratott, amikor a szerelmekről viccelődött.

Ez nyers volt. Emésztő. Mintha a farkasa egyenesen a sajátomba nyúlt volna, és kovakövet ütött volna a sziklához.

Egyetlen rémisztő másodpercre megfeledkeztem az állapotomról. A szívemről. A fiókomban