Elodie szemszöge

A hétfő gyorsabban elérkezett, mint szerettem volna.

A függönyön átszűrődő napfény túl vakítónak tűnt, mintha csak az előző éjszakát akarta volna eltörölni. Túl sokáig álltam a tükör előtt, csak azért fésülve a hajam, hogy a kezeim csináljanak valamit.

Minden alkalommal, amikor lehunytam a szemem, még mindig éreztem Kiernan kezeit magamon, a légzésünk hangját, a tekintetét, mielőt