Elodie szemszöge

Még mindig az ágyam szélén ülök, a semmibe bámulva, és próbálom feldolgozni azt a furcsa szorítást a mellkasomban – az egész összetűzést Nyarával, Kiernan szemtelen vigyorát az edzésen, azt, ahogy az esti levegő túl melegnek érződött októberhez képest –, amikor felvillan a kijelzőm.

Jovie hívja.

A gyomrom megfordul. Aztán, mielőtt pisloghatnék egyet, egy másik név bukkan fel az öv