Elodie szemszöge

Kiernan már olyan régóta és olyan némán állt a szobámban, hogy úgy tűnt, maga a levegő is arra vár, hogy megszólaljon.

Karba tett kézzel – a meztelen, nagyon is figyelemelterelő mellkasa előtt –, szürke mackónadrágja olyan lazán lógott a csípőjén, mintha a gravitáció személyesen kivételezne vele; olyan arckifejezéssel meredt az ágyamat beborító ruhahalomra, amely valahol a hitetle