Elodie szemszöge

A nap épp csak kezdte arannyal bevonni az udvart, amikor egy halk kopogás hallatszott az ajtómon. – Elodie? – Anyám volt az.

A hangja óvatos volt, szinte tétova, mintha nem akart volna olyan területre lépni, amivel megriaszthat. – Láttam… láttam Nyarát ma reggel – mondta, és a háta mögé pillantott, mintha meg akarna bizonyosodni róla, hogy nem vagyok egyedül. – Ez… ennek köze van