Elodie szemszöge

Még mindig a művésztermi jelenetet játszottam újra a fejemben, amikor Kiernannel beléptünk a bejárati ajtón.

A hideg még mindig a bőrömön ült, a ház halk duruzsolása pedig olyan volt, mintha egy meleg takaróba burkolóztam volna.

Vespera és én igazából meglepően jól dolgoztunk együtt aznap délután, ami mindennél jobban meglepett.

Már előre kidolgozott vázlatokkal érkezett, vigyázva