Elodie szemszöge

Mire elhagytuk a nézőteret, az agyam még mindig zsongott a váltóversenytől. Már nem remegtem annyira, de a maradék adrenalintól a kezem és a térdem mégis bizonytalan volt. A folyosó fényei világosabbnak tűntek, a diákok hangosabbnak, a levegő túl melegnek. Vespera úgy sétált mellettem, mintha az imént nem azt nézte volna végig, ahogy majdnem lángra kapok a színpadon.

– Jó voltál,