Elodie szemszöge

A folyosó hihetetlenül hosszúnak tűnt.

A lépteim visszhangoztak a fényesre csiszolt padlón, de Kiernan jelenléte mögöttem olyanná tette a hangokat, mintha magának a levegőnek is súlya lenne.

Tovább akartam menni, eltűnni a kifelé igyekvő diákok tömegében, de jobban ismertem őt annál, minthogy megpróbáljam figyelmen kívül hagyni.

– Most meg némán sétálunk? – kérdezte mély hangon, s