Elodie szemszöge

Másnap reggel Kiernan megpróbált követni az iskolába.

Nem képletesen, hanem szó szerint.

Félúton a lépcsőn kaptam el; egyik kezével a korlátot markolta, a másikkal már a nyakmerevítője pántját rángatta, mintha az személyesen sértette volna meg.

– Szó sem lehet róla – mondtam, és elé álltam.

Pislogott egyet. – Neked is jó reggelt.

– Nem kaptál rá engedélyt – folytattam fonott karra