Elodie szemszöge

A Vance-birtokra vezető utat olyan sűrű csend ülte meg, amely egyáltalán nem volt békésnek mondható.

Kiernan egy pillanatra sem engedte el a kezemet, hüvelykujja egyenletes, ismétlődő ritmusban simított végig az ujjperceimen, ami sokkal inkább egy földelő gyakorlatnak tűnt, mintsem egyszerű gyengéd gesztusnak.

Amikor áthajtottunk a kapun, a kúria reflektorai megvilágították a köd