Elodie szemszöge

A kedd reggeli napsütés olyan volt, mint egy személyes sértés. A lábamat még mindig beszáradt mocsári sár borította, a hajamnak pedig mocsárszaga volt, de nem volt idő ezen rágódni.

Julius hivatalosan is játékban volt, és az iskola digitális »Új diákok« hirdetőtáblája szerint már az épületben tartózkodott.

– Az Európa története órámon van – suttogta Felton, miközben a szekrényekn