Elodie szemszöge

Az alagút vaksötét volt, nyirkos föld és régi akkumulátorok szagát árasztotta. A szívem olyan erővel vert a bordáimnak, hogy azt hittem, tényleg eltörik egy csontom. 105 bpm.

– Gyerünk tovább! – visszhangzott Garrick hangja valahonnan mögülünk; úgy szólt, mint kavics a turmixgépben. – Felton, mondd, hogy azok a szenzorok le vannak blokkolva!

– Próbálkozom, jó?! – kiabált vissza Fe