Elodie szemszöge

A sötétség egy nyomás alatt lévő, szintetikus súly volt. Olyan volt, mintha élve temettek volna el egy statikus zajból és hideg tűkből készült koporsóban.

Valahányszor megpróbáltam visszakaparni magam a tudatosság felszínére, éles, fémes íz töltötte be a torkom hátulját – az engem kiütő nyugtató kémiai lábnyoma.

Amikor a szemem végre kipattant, a világ nem színekben vagy formákban