Elara szemszöge

Lefagyva ültem az állatkórház várótermének kemény műanyag székén, a telefonomat szorosan a fülemhez szorítva. A kezem annyira remegett, hogy a műanyag burkolat az arcomhoz koccant. Még mindig zsibbadt voltam a főnővér kétségbeesett figyelmeztetésétől. Csak perceivel ezelőtt húzott el a véres hordágytól, tágra nyílt, rémült szemekkel. *Ő nem kutya, Elara* – suttogta remegő hangon. *