**Elara szemszöge**

Érzem, ahogy Zira felsikolt a sokktól a hirtelen jött visszavágásomra. A kezei azonnal kitépődnek a hajamból, ahogy hátrafelé botlik, a sarkai hangosan kopognak a keményfa padlón. Ugyanebben a pillanatban elengedem, a mellkasom zihál, ahogy ketten egymást méregetjük az üres tárgyalóterem közepén. Mindketten zihálunk, próbálunk levegőhöz jutni a súlyos csendben.

– Mi a pokol baj