Elara

Draken kitöltött két pohár sötét italt, egyet nekem, egyet magának. Még onnan is éreztem az illatát, ahol törökülésben ültem az ágyon. Erős volt és földes, olyan, amilyet még sosem ittam azelőtt.

„Ez vérfarkas ital” – mondta, miközben felemelte a poharakat, és újra felém fordult. A borostyánszínű folyadék megcsillant a tűz fényében. „Sokkal erősebb, mint bármi, amit az emberek isznak.”

Kíván