– Gemma? – Női hang volt. Lágy, déli akcentus. Nem Colin. – Itt Bea. Bea Callahan. Tegnap este találkoztunk a vacsoránál.

A megkönnyebbülés olyan hirtelen árasztotta el Gemmát, hogy a térdei megrogytak. Újra az ágy szélére roskadt, egyik kezét hevesen verő szívére szorítva. – Bea. Istenem, megijesztettél. Nem ismertem fel a számot...

– Nagyon sajnálom. Előbb írnom kellett volna. – Bea hangja őszin