Másnap reggel Gemma Dane-re fonódva ébredt, a lábát a férfi csípőjén átvetve, az arcát a mellkasába fúrva. Hallotta a szívverését, egyenletes volt és erős, és egy pillanatig csak feküdt ott, hallgatta, és próbálta az emlékezetébe vésni a hangot.

Mert ha ez a terv balul sül el, talán soha többé nem hallja majd.

– Fejezd be a hangos gondolkodást – mormolta Dane, a kezével végigsimítva a gerincén. –