Epilógus: Beckett és Bea

Bea a gyerekszoba ajtajában állt, és nézte, ahogy Beckett álomba ringatja tizennyolc hónapos kislányukat, Daisyt. A lámpa lágy fénye volt az egyetlen világosság a szobában. Beckett valami halk, hamis dallamot énekelt, aminek nem szabadott volna megnyugtatónak lennie, de valahogy mégis az volt. A férfinak semmi hallása nem volt.

– Már alszik – suttogta Bea, belépve a szobáb