Képtelenség!

Ahogy megláttam Damiant elegánsan ülni a nappali kanapéján, miközben ráérősen kortyolgatta az Agnestől kapott teát, éreztem, hogy fojtogat a düh.

A reggel melegsége és szépsége már rég elillant.

Az órára pillantottam; már délután egy óra volt, de Damian sem a céghez, sem a rendőrségre nem ment be. Ez így nem mehetett tovább.

Így hát felmentem az emeletre a táskámért, mielőtt elvezette