Damian csendben maradt, és sokáig csak meredt rám. Addig bámult, amíg bűntudatom nem támadt, és hátráltam egy lépést.

Tekintete olyan éles volt, ahogy komor arccal rám nézett. Az arckifejezését akár ijesztőnek is lehetett volna nevezni.

– Szóval, nem vagy hajlandó társaságot nyújtani nekem?

Lesütöttem a szemem. – Igen!

Aztán megálltam egy pillanatra, mielőtt folytattam volna: – Most nem vagyok oly