Hazel mondani akart valamit, de megragadtam a kezét, és megállítottam. Dominicra néztem. – Persze!

Lehúztam Hazelt, hogy üljön le. A zöld ruhás nő elegánsan egy-egy finom, antik porceláncsészét helyezett elénk, és elmosolyodott. – Váljék egészségükre!

Hazel hajthatatlan maradt, és dühösen nézett Dominicra. A kezével még mindig az enyémet szorította. – Dominic Vance, térj a lényegre!

– Igyatok! – m