Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

Damian gúnyosan elhúzta a száját. „Talán nincs igazam?”

Lenyeltem a lelkemben kavargó dühöt és tehetetlenséget, egy pillanatig szóhoz sem jutottam. Csak a gyomromat szorongató émelygést éreztem, majd némi hallgatás után Damianre emeltem a tekintetem. „Damian, te gyűlölsz engem?”

Talán túl hirtelen csillapodtam le, vagy a kérdésem tűnt túlságosan gyerekesnek, mert Damian összevont szemöldökkel mért