Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
Tessa, megérezve Desmond édes illatát, a nyakához hajtotta az arcát.
– Köszönöm, Desmond. És… sajnálom az iménti viselkedésemet.
Tudta, milyen büszke. Ha a múltban, egy átlagos napon tolvajlással vádolta volna, már rég felrobbant volna a hirtelen haragjától.
Nem akart belegondolni, mi tartotta vissza a robbanástól. Ebben a pillanatban, csak most az egyszer, hadd kövesse a szívét. Hadd simogassa me