Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

Tessa, megérezve Desmond édes illatát, a nyakához hajtotta az arcát.

– Köszönöm, Desmond. És… sajnálom az iménti viselkedésemet.

Tudta, milyen büszke. Ha a múltban, egy átlagos napon tolvajlással vádolta volna, már rég felrobbant volna a hirtelen haragjától.

Nem akart belegondolni, mi tartotta vissza a robbanástól. Ebben a pillanatban, csak most az egyszer, hadd kövesse a szívét. Hadd simogassa me