Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

Három szó.

Mintha varázserejük lett volna.

Sylvie úgy érezte, mintha a lába gyökeret eresztett volna. „Ifjú úr, mi az?”

Julian felállt, és éles tekintetét a lány testére szegezte. Úgy festett, mint az éjszaka közepén szunnyadó vadállat: veszélyesnek és nyomasztónak hatott.

Hidegen nyitotta szét az ajkát: „Miért jöttél ide hozzám?”

Sylvie nagyon feszült és rémült volt, így őszintén válaszolt: „Elfe