Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
Három szó.
Mintha varázserejük lett volna.
Sylvie úgy érezte, mintha a lába gyökeret eresztett volna. „Ifjú úr, mi az?”
Julian felállt, és éles tekintetét a lány testére szegezte. Úgy festett, mint az éjszaka közepén szunnyadó vadállat: veszélyesnek és nyomasztónak hatott.
Hidegen nyitotta szét az ajkát: „Miért jöttél ide hozzám?”
Sylvie nagyon feszült és rémült volt, így őszintén válaszolt: „Elfe