DECLAN NÉZŐPONT

Nehéz bőrbakancsom ropog a kavicsokon, ahogy a falkaház felé haladok, a hűvös éjszakai levegő a bőrömbe harap. Az autóban lévő nyers, fojtogató feszültség után az idegeim még mindig pattanásig feszültek. Még mindig érzem a tarkójának fantomhőjét az ujjaim alatt, azt, ahogy a puha bőre megremegett a tenyerem alatt, amikor megadásra kényszerítettem. Tényleg rám nézett azokkal a tágra