SIENNA

A fülem továbbra is cseng. Próbálom megrázni a fejem, értelmezni a dolgokat, de lassan elveszítem az eszemet.

Csak rá tudok gondolni. Az arcára, a hangjára, a melegségére.

A tűz egyre nő, narancssárgás árnyalattal borítva be mindent. Füstfelhők oszlanak szét az éjszakai égbolton. A szálló hamu alatt a szívem lassan megáll.

Soha nem tapasztalt fájdalom markol a szívembe, és vakít meg a világ