LORENZO

Újra üldöznek minket, és nem tehetek semmit. Hátrafordulok, hogy a szüleim arcára nézzek, és a szívem a mélybe zuhan, amint eltűnnek a szemem elől.

A helyükön Milát látom, domborodó hassal és rémült szemekkel. Megállok a futásban, a légzésem nehéz és hangos.

A morgások egyre közelednek. A félelem pedig hurokként tekeredik a torkom köré, azzal a céllal, hogy megfojtson.

Miért van itt?

Miért