Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

Az eső elállt, már nem vágott ostorként a fejüknek. Most ködként lebegett, rátapadt mindenre a környéken, és eltakarva mindazt, amit egyébként könnyen meg lehetett volna látni.

A templom hirtelen bontakozott ki a szürkeségből, alakja összetéveszthetetlen piramisként magasodott a távolban. Az egyik oldala beomlott, mintha egy hatalmas lény kiharapott volna belőle egy darabot. A másik furcsán megdől