Vesper szemszöge

Ott állt a kávézóasztalunk szilánkjai közepén. Leo sápadt volt, bőre szinte áttetszőnek tűnt a nappali éles mennyezeti fényei alatt. Láttam, hogy a keze remeg – a majdnem elveszített ujj miatti nyers adrenalin még mindig ott pumpált tizenéves ereiben, vesztésre álló harcot vívva az idegrendszerével. Mégis, amikor megszólalt, a hangja stabil maradt, és olyan súlyt hordozott, amely